Több mint negyedszázaddal ezelőtt ünnepeltük Sopron szabad királyi városi rangra emelésének 700. évfordulóját. Akkor, 1977-ben nyerte el városunk a kétévenként sorra kerülő Országos Érembiennálé megrendezésének jogát.
Sopron már korábban Európa-díjban részesült a múlt értékeinek feltárásáért és megőrzéséért, most pedig arra kapott megbízatást, hogy a jelenkori éremművészet kincsesházának, a művészeti ág sorsának és jövőjének legyen a sáfára.
Városunk nagy lelkesedéssel fogadta ezt a megtisztelő feladatot, s azóta is, a múló évek során nem lankadó buzgalommal iparkodott, hogy jeles hazai éremművészeink számadó seregszemléje egyre méltóbb módon kerüljön megrendezésre.
Az Országos Érembiennálé már közel három évtizede a város kulturális életének egyik legrangosabb rendezvénye. Megnyitása a mindenkori Ünnepi Hetek egyik legnagyszerűbb pillanata. Ilyenkor valóban az országos érdeklődés középpontjába kerül az ódon Orsolya téri Lábasház, amely a hazai művésztársadalom számára 1977 óta az Országos Érembiennálé székháza, otthona.
Az idei tárlat gazdag, változatos anyaga meggyőzően tanúsítja, hogy a magyar éremművészet – a magát megújítva sem szertelen, és hagyományaiban sem megcsontosodott eszközeivel – napjainkban is valóságos reneszánszát éli. Meghitt líraisággal és felelős gondolatisággal tudja megszólítani a szemlélőt; sajátos képi világa lényeglátóan mutatja fel az emberi élet egyetemes értékeit.
Sopron város polgárai, az Önkormányzat és a magam nevében tisztelettel köszöntöm a kiállító művészeket. Kívánok mindannyijuknak jó egészséget, friss munkakedvet, maradandó műalkotásokat.
Külön is köszöntöm az idei év Ferenczy Béni éremmel kitüntetett nagydíjasát, Soltra E. Tamást, városunk nagyra becsült szobrászművészét.
Köszönöm mindazok munkáját, akik az Érembiennálé sikeréért fáradoztak. Köszönet a rendezőknek, a szervezőknek, a díjadományozóknak – intézményeknek és magánszemélyeknek egyaránt –, akik nagylelkű mecenatúrájukkal, vagy pénzben ki sem fejezhető szaktudásukkal hozzájárultak a XV. Országos Érembiennálé sikeréhez.
Meggyőződésem, hogy az ilyen és ehhez hasonló, nagy kisugárzású és jövőbe mutató művészeti rendezvények teszik lehetővé, hogy az Európa Kulturális Fővárosáért folyó nemes versengésben Sopron is ott van a legjelentősebb magyar városok sorában.


Walter Dezső
polgármester

 

It was over a quarter of a century ago that we celebrated the 700th anniversary of Sopron receiving the status of free royal borough. In the same year, in 1977, the town won the right to stage the National Biennial of Medal Art. Sopron had already earned a Europe-prize for the exploration and preservation of the values of the past, and now it was assigned the task of managing the treasure house of contemporary medallic art, of organizing its destiny and its future.
The town acknowledged the honouring job with enthusiasm, and we have toiled with unslackening zeal to realize this pageant of the leading Hungarian medallic artists at an increasing level ever since.
The National Biennial of Medal has been one of the most prestigeous cultural events of our town. Its opening is always a great moment of the Festive Week. The attention of the nation is indeed focused on the Arcaded House in Orsolya Square – the home and headquarters of the National Biennial of Medal since 1977 – at this moment.
The rich and varied collection of this year indicates that the Hungarian medal art is having a renaissance again, without excesses in innovation or petrification in its respect for tradition. It can impress the viewer with intimate lyricism and responsible thinking; its specific visuality displays the universal values of human life with a concentration on essentials.
On behalf of the citizens of Sopron, the Local Government, and myself, let me warmly welcome all the exhibiting artists. I wish all of them good health, fresh ambition and the creation of lasting works of art.
It is my special pleasure to greet the highly honoured sculptor of our town, the winner of this year's Ferenczy Béni Prize, Tamás E. Soltra.
I thank all who have made efforts for the success of the Medal Biennial. Thanks to the organizers, managers, donors of prizes – institutions and private persons alike – whose generous support of the art, or competence not convertible to money have contributed to the success of the XVth National Biennial of Medal Art.
I am convinced that such and suchlike artistic events of wide influence make it possible that Sopron is in the group of major Hungarian cities competing for the rank of the Cultural Capital of Europe.


Dezső Walter
mayor