Tíz évvel ezelőtt ünnepelte Sopron város 700 éves jubileumát, s ekkor hívta meg az ország éremművészeit, hogy kétévenként mutassák be náluk legújabb alkotásaikat. Ehhez az invitáláshoz gyönyörű otthont biztosítottak, a felújított Lábasházat. Itt nyílt meg 1977-ben az I. Biennále, amelyen önálló bemutatóval adóztak a rendezők Ferenczy Béri (1890-1967) szobrászművész emlékének, aki a XX. századi modern magyar éremművészet egyik meghatározó, kiemelkedő egyénisége volt. Ezzel a választással mintegy megadta a Rendező Bizottság a programját is a biennáléknak: „A művész célja és feladata a mű - minden mást ennek kell alárendelnünk" vallja Ferenczy, s ez a szellem, művészi magatartás érezhető az eddig megrendezett tárlatokon. A művészek érdeklődése, részvétele örvendetesen növekszik, egyre fontosabbnak érzik a biennálén való szereplést. A város, a megye sokat tesz azért, hogy a tárlat megőrizze ezt a rangját: nemcsak a díjak rendszeres biztosításával, a vásárlások körültekintő megszervezésével, hanem a művészek meghívásának, folyamatos tájékoztatásának módjával, valamint a soproni éremmúzeum létrehozásának - remélhetőleg közeljövőben történő - realizálásával. Mi jellemzi az eddig megrendezett öt biennálét, illetve a mostani hatodikat is?
Talán első helyen kell említeni a változatosságot, sokrétűséget. Rendszeresen szerepelnek a klasszikus definíciónak megfelelően egy-egy esemény megörökítésére, vagy kiváló személy tiszteletére készített alkotások; ezeknél a megjelenési forma is rendszerint megegyezik a hagyományos érem, illetve plakett mintázási és öntési eljárásaival. Az ilyen jellegű művek jelentették mindig a biennálék anyagának nagy többségét. Érdekes, hogy nemcsak az idős mesterekre jellemző ez, sok tehetséges fiatal is vállalja eme hagyományok míves folytatását.
Mindig érdekes, nem egyszer sok vitát kiváltó része a kiállításnak az új témákat, új anyagokat és ehhez ter-mészetesen a megszokottól eltérő technikai megoldásokat hozó érmek együttese. Az üveg, a plexi, az egyéb szintetikus anyagok, a vas, illetve acél, s azok bronzzal történő applikációja sok érdekes megoldást eredményezett. Volt közöttük olyan, amelyik egyértelműen zsákutcát jelentett, s örvendetes, hogy erre elsőként éppen az alkotó jött rá; de számos esetben beigazolódott, hogy korunk gondolatvilágának, eseményeinek kifejezésére sokszor csakis az új anyagok a legmegfelelőbbek. Nagy érdeme a biennálénak, hogy mindig helyet adott ezeknek az új törekvéseknek, kísérletezéseknek, nyitott tudott maradni minden törekvéssel, megnyilvánulással kapcsolatban. Talán ez is egyik oka annak, hogy tíz év eltelte után is megmaradt frissnek, meg tudta tartani az érdeklődést a művészek részéről. Több külföldi kiállításon, magyar bemutatón szerepeltek a biennálék anyagából válogatott érmek, megítélésük mindenütt igen kedvező volt.
Eddig öt alkalommal került odaítélésre a Ferenczy Béni-díj, Győr-Sopron Megye Tanácsának nagydíja. A névsor önmagáért beszél: Borsos Miklós, Vigh Tamás, Lugossy Mária, Kiss Nagy András, Tornay Endre András majd most Kiss György. Ezek az alkotók szakmai-, emberi tartásukkal egyaránt meghatározói a kortárs magyar éremművészetnek, munkásságukkal sokat tettek nemzetközi elismerésünkért is. Valamennyi stílustörekvés képviselve van általuk, ami szintén a nyitottság igazolását jelenti. A biennálékhoz kapcsolódó önálló bemutatóikon keresztül teljes képet adtak munkásságukról (Kiss György kivételével, aki a következő alkalommal teszi meg ugyanezt): céltudatos, komoly pálya valamennyiüké, s esetükben mindig teljes mértékben igazak Ferenczy Béni korábban idézett szavai. Az érem - kiszélesedett tematikájával, sokféle tartalmi-formai megjelenésével - korunkban is megtalálta helyét, megőrizte a széles körű érdeklődést. Sok érmészünket számon tartják külföldön is, számos jelentős gyűjteményben képviselik hazánkat.
Az eltelt tíz év biztató. Ez reménnyel töltheti el a szervezőket, a rendezőket a sikeres folytatásra. Szerencsénkre, sok tehetséges alkotónk van, idősebb és fiatalabb, akik tovább öregbíthetik a magyar éremművészet eddig elért sikereit, őrizhetik színvonalát.
Baranyi Judit
